Három generáción átívelő családi történet.

A várandós Esztert és kisfiát Györgyöt, „kiemelten veszélyes kövér”-nek titulálva fogyókúrás táborba hurcolják, mivel András iratait megtalálták egy a fogyókúraipar elleni gyűlés helyszínén.

András a titkos bunkerban rekedve, tébolyodottan eszmél rá, hogy családját valószínűleg hatalmas veszélybe sodorta, azzal, hogy öltönyét irataival együtt az óvóhelyen kívül felejtette. S a búvóhely az ellenállók börtönévé lesz, a hatósági áramtalanítás miatt, nem működnek a mechanikus ajtó zárjai. Befalazva,tehetetlenül szenvedi el élete legnagyobb traumáját.              Soha nem bocsájtja meg magának ezt a tévedését.

A fogyi táborban Eszter nyolc hónapra, halva szüli meg kislányukat. Györgynek angyalka testvére születik.

A kis György a fogyitábor minden pillanatában megmentő édesapjára vár, de András nem érkezik meg, s ez a 7 éves gyermeknek iszonyú csalódás.

A nagyfordulat után lélekben megkeményedve, a családját menteni, óvni kívánó András válik elnyomottból elnyomóvá. S miután a férfi magatehetetlen dühében a megtorlások főszereplőjévé válik, György, (anyja haláláig) többé  nem nevezi őt „Apának”, Uramnak szólítja ezzel is kitágítva az űrt, mely  kettőjük között tátong.

A színházi előadás Eszter és György hazatérésétől kezdődik, s az akkor már nagymama Eszter halálával ér véget. Az egykori boldog család érzelmi kifosztottságáról, a kommunikáció képtelenségéről, a bűntudat mocsarába szorult lélekről mesél a darab.

A szereplők négy idősíkban ugrálnak a jelenből folyamatosan a múltba tévedve,és egész lényükben arról beszélnek, hogy az ember magányos.  András minden idősíkban igyekszik fia bizalmát visszaszerezni, és feleségét boldoggá tenni, de a konok fiú teljesen elutasítja őt, Eszter meg magába zárkózik.

Rá kell jöjjünk, hogy nincs abszolút erkölcs, nincs örökkön érvényes jó és rossz.Így elfogadunk főhősnek egy diktátort, s e felfordult világban azonosulni tudunk vele. Hiszen a jó és a rossz mind ott lakozik az emberi szívekben.